Csendes lépteimet nem hallja más
csak a bíbor lángú békés alkonyat,
s a látóhatár szélén éjtengerbe hulló
szelíden lenyugvó napsugarak,
hosszúra nyúlnak az árnyak
csillagport szitál köröttem az éj,
elcsitul a világ és a természetet
szelíd nyugalommal lelkemhez ér.
Magas bércre vágyom,hol felhőket ölelnek
a zordon fenyvesek,
hol csupán a szél zúgását hallom,
azt a kóborló, süvöltő szelet,
hol a lét csupán egy végtelen álom
csendesült örök nyugalom,
hol a csillagok fénylő mécsvilága
elszunnyad a fáradt lombokon,
hol egy égi dallam éled
szelíd hangokkal lelkem rejtekén,
hol nincs más, senki más:
csak a Jó Isten meg én.
Vajay Tiborné
Egyszerűen gyönyörű vers ,köszönöm szépen és azt ,hogy megoszthatóm .
VálaszTörlés