Hiszen az út, az cél is egyben.
De a vágy, a cél szinte mindig hamarabb megszületik a szívünkben, mint a hozzávezető út.
Utunk során, legtöbbször nem is az útra, hanem a célra koncentrálunk. Ilyenkor nem a jelenben vagyunk, hanem a jövőben. Pedig az út az a most-ban található.
Hányszor indulunk el például olyan úton, amelyről nem tudjuk hová vezet? Az úton végig reménykedünk, hogy majd a végére érve oda jutunk, ahova elindultunk.
"Utunk legelején" egy táblázatban bemutattuk mi a különbség a kirándulás és a zarándoklat között, ha utunknak kirándulás a célja, akkor a megérkezésünk végén ne várjunk válaszra, hiszen a célunk nem a válasz keresése volt. Nem minden, fizikailag a helyszínre érkezni, mint ahogy az is sokszor kevés, ha valakivel csak „lélekben” vagyunk.
A zarándoklat - legyen az tényleges vagy virtuális - életünk szimbolikus útja.
Gyakoroljuk! Próbáljunk figyelni arra ami éppen ebben a pillanatban történik velünk, körülöttünk! Ne hagyjuk, hogy gondolataink valahol máshol, más úton járjanak.
Ezt az úton többször is elmondjuk!
Ezt az úton többször is elmondjuk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése