Az úton levés, kellemes és nehezebb pillanatokat, örömöt és fáradságot, érdeklődést és nyitottságot feltételez.
Te be mered vállalni ezt?
Ugyanakkor azt is jelképezi, hogy még nem értük el a célt, nem tekinthetjük lezártnak ezt a tevékenységet, amely egy folyamatosságot hordoz magában. Loyolai Szent Ignác ezt a gondolkodásmódot vallotta magáénak, amikor leveleit gyakran „a zarándok” aláírással jelölte.
Te hogyan írod alá a leveleidet? (email, sms, stb.)
Ignác olyan embernek tartotta magát, aki folyamatosan úton van Isten felé, küzdelmek árán halad előre; és aki annak érdekében, hogy Istent jobban szolgálhassa, saját teremtettsége céljának felismerésére, ezáltal pedig önmaga megismerésére törekszik. Ebben a munkában kívánt embertársai segítségére lenni, saját vágyaik, képességeik, valamint Isten akaratának felismerésében és egyeztetésében.
Jézus azt mondja: „Én vagyok az út...” Egyszerű dolgunk van, ha ezt a kijelentést komolyan vesszük, hiszen ha előttünk az Út, akkor nincs más feladatunk, mint végigmenni rajta. Ő célhoz vezet, csupán követnünk kell tanítását, és legfőképpen életpéldáját. Ha pedig valaki még ezek után is félne elindulni, jelzőtáblákként, illetve -lámpákként ott vannak a szentek, - és várnak is bennünket Padovában, Assisiben, Rómában és Rotondóban - akik szintén útbaigazítanak, és modellt nyújtanak az Isten felé vezető úton.
Jó zarándoklatot kedves "Virtuális" Zarándokok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése