Volt egyszer egy kisfiú, aki feltétlenül találkozni akart az Istennel. Tisztában volt azzal, hogy az Istenhez vezető út nagyon hosszú, ezért az összes fellelhető dobozos kólát és csokoládét bepakolta hátizsákjába, elindult. Addig futott, amíg egy parkhoz nem ért, ahol megpillantott egy öreg nénit.A néni egy padon ült, és a galambokat nézte, akik táplálék után kutattak a földön. A kisfiú leült a néni mellé a padra.
Kinyitotta a hátizsákját, és már éppen ki akart venni egy dobozos kólát, amikor arra gondolt, hogy a néni biztosan nagyon éhes lehet. Ekkor fogott egy csokoládét, és odaadta a néninek. A néni hálásan elfogadta az édességet, és a fiúra mosolygott - csodálatos volt a mosolya.
A kisfiú még egyszer látni akarta a mosolyt, ezért kólával is megkínálta a nénit ,aki újra rámosolygott, talán még sugárzóbban, mint előtte. A kisfiú majdnem kiugrott a bőréből. Egész délután a parkban maradtak, de egy szót sem szóltak egymáshoz.
Amikor besötétedett, a kisfiú elálmosodott, és úgy döntött, hazamegy. Már ment néhány lépést, amikor megállt, és visszafordult. Visszasétált a nénihez, és átölelte. A néni legszebb mosolyával ajándékozta meg.
Amikor a fiú hazatért, édesanyja különös mosolyt látott az arcán és megkérdezte:
"Mi jó történt ma veled, hogy ilyen boldog vagy?"
A kisfiú így válaszolt:
"Istennel ebédeltem, akinek csodálatos a mosolya."
Amikor az idős néni hazaért, fia már az ajtóban várt rá. Megkérdezte, miért mosolyog, a néni így válaszolt:
"Istennel ebédeltem, aki sokkal fiatalabb, mint amilyennek gondoltam."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése