Életünk zarándoklatán három egymással összefonódó utat kell megjárnunk.
Az első a saját magunk megismerése: a magánytól az egyedüllét fele;
a második a közösségi életünket érinti: az ellenségességtől a vendégszeretetig;
a harmadik az Istenkapcsolatunkról szól: az illúziótól az imáig
A zarándok célja, hogy útjával közelebb kerüljön Istenéhez.
Az ima paradoxonja, hogy nagy belső összeszedettség szükséges az isteni jelenlét megtapasztalásához, ugyanakkor az ima kegyelem, Isten ingyenes ajándéka számunkra.
Legtöbbször az ürességet, Isten hiányát tapasztaljuk meg imáinkban, csak kivételes pillanatokban részesülhetünk Isten jelenlétének mély átélésében. Isten olyan hatalmas és megfoghatatlan számunkra, hogy nem gyömöszölhető bele pozitív élményeinkbe, érzelmeinkbe, extázisunkba. Mindezek emlékeztetnek az Ő jelenlétére, de hiányuk nem jelenti Isten hiányát. Ezekből következik, hogy az imaéletünk alapja a reményteli türelmes várakozás.
Mártika köszönöm a szép olvasmányt és hálás vagyok érte ,hogy feltetted . Üdvözlettel Mary ..
VálaszTörlés