Miért ne lehetne Isten ajándéka az, ha nem sikerült valami?
Ha nem sikerül elmenni egy zarándoklatra, ahova a testvéreink eljutnak. Nehéz, nagyon nehéz ezt átélni, de Isten görbe vonalakkal is tud egyenesen írni.
Három tapasztalat
1. Konkrét kis dolgok
Az első tapasztalat, hogy konkrét kis dolgokban fölfedezem Isten jóságát, személyes szeretetét. Keressünk példákat, ki-ki a maga életéből és napjaiból, majd adjunk hálát érte a Jóistennek, hogy örömet szerzett nekem
2. A testvér
Egy másik tapasztalat, amellyel szembesülünk: a másik ember/a közösségben lévő testvér személye. Meg kell látnunk benne Isten ajándékát, még akkor is, ha nagyon nehéz elviselnünk egymást. Isten teremtménye ő is– és Isten látta, hogy jó, amit alkotott. Tehát föl kell fedeznünk benne a jót, amit Isten alkotott. Nem könnyű, ha éppen konfliktusunk volt egymással, vagy ha nem tetszik a kifejezésmódja, netán irritál a természete. De Isten adta őt nekem, és ezért szeretetre méltó, bármennyire is tiltakozik ellene a bensőm: „Miért így viselkedik? Miért nem szelídebb? Miért nem szerényebb?” És így tovább.
Miért akarom, hogy a testvérem egy-kettőre mentes legyen minden hibától; ami lehet, hogy nem is hiba, csak számomra tűnik annak. A testvérem Isten ajándéka, úgy, ahogy van. Az egymással való érintkezésben csiszol bennünket az Úr.
Magunkban hordozzuk Istent Krisztust által a Szentlélekben. Az emberi gyöngeségek megpróbálják ezt elhomályosítani, pedig csak ez a lényeges: a testvér szentsége, hogy Krisztust hordozó. Így a szívünk egy. Egy szív és egy lélek vagyunk Krisztusban. Ha valami fáj, ami történt köztünk, mondjuk ki:
„Istenem, szeretem őt. Hálát adok érte, hogy megteremtetted. Add, hogy még jobban szeressem őt, a Te ajándékodat, akit nekem adtál!”
3. A szenvedés
A harmadik tapasztalat a szenvedés. Napról napra tapasztalom, hogy elbuktam a szeretetben, nem sikerült feltétel nélkül szeretni a mindennapokban. Indulatosan szóltam vissza , haragudtam és haragot tartottam, pedig minden bizonnyal én magam nem voltam képes meglátni a konkrét történésben Isten szeretetét, amellyel üzent nekem.
Szenvedek, de nem a másiktól, hanem saját vakságomtól. Minden konkrét helyzet, történés Isten ajándéka, az Ő szeretetének megnyilvánulása. Mit üzen nekem éppen azzal a tapasztalattal, ami fájdalmat okozott? Meglátni a szenvedésben Isten jóságát és ajándékát – ez a napi feladatom.
Szembesülni önmagammal és megvallani az Úrnak: „Ilyen vagyok”.
Ki látja bennem Őt?
Új, s régi ismerőseim
titok-tudó arccal kerülnek,
közönybe burkolóznak,
keresztülnéznek rajtam
vagy görbe tükreim.
Én látom bennük Őt
szegényen, éhesen,
mezítelen, elhagyatva,
pohár vízre szorultan...
Vagy tán csak képzelem?
Forrás: Három tapasztalat és lelkigyakorlat Tillman atyával
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése