22. Aláírás: ZARÁNDOK

Emberi életünk célja a növekedés, a teljes emberré válás. Számunkra, keresztények számára ez a cél egy többletet kap, hiszen az üdvösségre, a szentháromságos Istennel való kommunióra kaptunk meghívást.

Az úton levés, kellemes és nehezebb pillanatokat, örömöt és fáradságot, érdeklődést és nyitottságot feltételez.

Te be mered vállalni ezt?

Ugyanakkor azt is jelképezi, hogy még nem értük el a célt, nem tekinthetjük lezártnak ezt a tevékenységet, amely egy folyamatosságot hordoz magában. Loyolai Szent Ignác ezt a gondolkodásmódot vallotta magáénak, amikor leveleit gyakran „a zarándok” aláírással jelölte.

Te hogyan írod alá a leveleidet? (email, sms, stb.)

Ignác olyan embernek tartotta magát, aki folyamatosan úton van Isten felé, küzdelmek árán halad előre; és aki annak érdekében, hogy Istent jobban szolgálhassa, saját teremtettsége céljának felismerésére, ezáltal pedig önmaga megismerésére törekszik. Ebben a munkában kívánt embertársai segítségére lenni, saját vágyaik, képességeik, valamint Isten akaratának felismerésében és egyeztetésében.

Jézus azt mondja: „Én vagyok az út...” Egyszerű dolgunk van, ha ezt a kijelentést komolyan vesszük, hiszen ha előttünk az Út, akkor nincs más feladatunk, mint végigmenni rajta. Ő célhoz vezet, csupán követnünk kell tanítását, és legfőképpen életpéldáját. Ha pedig valaki még ezek után is félne elindulni, jelzőtáblákként, illetve -lámpákként ott vannak a szentek, - és várnak is bennünket Padovában, Assisiben, Rómában és Rotondóban - akik szintén útbaigazítanak, és modellt nyújtanak az Isten felé vezető úton.

Jó zarándoklatot kedves "Virtuális" Zarándokok! 

21. Életünk zarándoklat

Uram, Te tudod, hogy utazás nélkül nincs megérkezés,
talán ezért is formálod az életünket zarándoklatként.
De azt is látod, hogy türelmetlenségünkkel siettetnénk,
ha rajtunk múlna, a holnapot, meg a holnaputánt is.
Add, hogy zarándoklatunk megérlelje a felismerést:
hogy igazán megérkezhessünk, az utat mi magunk kell bejárjuk.

Segíts Uram, hogy a Te utadon járjunk!

20. Esti ének

Akik ma éjjel valóban útra kelnek, azoknak az "indulásig" még van pár óra. Mi akik lelkünkben tesszük meg az utat Padovába, Assisibe, Rómába és Rotondóba most egy esti énekkel köszönjünk el a naptól, a zarándokok imája előtt.
Legyen békesség köztünk mindenkor!

 

19. Térkép - Miskolc - Padova - Assisi - Róma - Rotondo

odaút: 2 092 km, 20 óra 40 perc 
Indulás időpontja: 2013. október 9. szerda 
hajnali órákban 

18. Ha valaki látni akarja az Istent

Részlet a Nyolc boldogságból: "Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent"

Szent Ágoston mondja:

„Ha valaki látni akarja az Istent, ne menjen messze földre Istent keresni. Térjen be saját szívébe. Ha abban szeretet honol, akkor ott - amennyire ez a földön lehetséges - megláthatja az Istent. Mert az Isten szeretet.”
Ez az Isten-látás csak kezdet. Teljes Isten-látás a halál mezsgyéjén túl lesz a szerető ember osztályrésze. Ismét mondja Ágoston: „Ott nyugalmat lelünk és látunk. Látunk és szeretünk. Szeretünk és dicsérünk. Ez lesz a vég. Vég nélkül.”




Tovább a nyolc boldogsághoz

17. Hagyd, hogy megtörténjen

Szűken egy nap van hátra az útra kelésig!


"Az út, ahol elméletileg nem számíthatsz senki másra, csak saját magadra, mert a zarándok mindig ki van szolgáltatva. Rászorul mások segítségére, kedvességére, jóindulatára, önzetlen szeretetére.
De ki van szolgáltatva az Istennek is.

 A teljes odaadás nem megy könnyen, sőt rendkívül nehéz, mert az ember folyamatosan küzd önmagával.

Hiszen Jézuson kívül ki tudta valaha is tiszta szívéből kimondani azt, hogy „legyen meg a te akaratod”?

Az érzés, hogy egyszerűen meg kell tennünk ezt az utat ahhoz, hogy megtaláljuk, amit keresünk.
Legtöbbször önmagunkat.

16. Mit jelent a virtuális zarándoklat?

Azok számára, akik nem tudnak részt venni személyesen egy  zarándoklaton, készült ez a blog.

A gondolat egy valóságközeli utazásra akkor született, amikor tudomásunkra jutott, hogy Éva testvérünk, állapota miatt nem mehet el a 2013. október 11-én induló ötnapos zarándoklatra.

Itt a blogban minden nap  október 11. péntektől, részesei lehetünk egy olaszországi  virtuális "utazásnak", amely magában foglalja a szent helyek "meglátogatását",  spirituális gondolatokat, imákat, hang és képanyagokat.

Nem tudsz lemaradni erről az utazásról, bármikor csatlakozhatsz és bármikor indulhatsz, mert a hívő ember úton lévő ember.

Ez a blog egyben felajánlás a hit évének szándékára:

„Újra fel kell fedeznünk a hit útját, hogy egyre világosabban meg tudjuk mutatni a Krisztussal való találkozás örömét és mindig megújuló életerejét”.

A zarándoklatban a hívő keresztények szimbolikus módon élik át életük lényegét - az úton levés állapotában emlékeznek arra, hogy életük értelme az Istenhez vezető út megtétele.

Virtuális szó jelentése:

valódinak tűnő, szinte valóságos, valóság közeli, benne rejlő.

15. Milyen konkrét kéréssel indulsz az útnak?

Hiszen az út, az cél is egyben.
De a vágy, a cél szinte mindig hamarabb megszületik a szívünkben, mint a hozzávezető út.
Utunk során,  legtöbbször nem is az útra, hanem a célra koncentrálunk. Ilyenkor nem a jelenben vagyunk, hanem a jövőben. Pedig az út az a most-ban található.

Hányszor indulunk el például olyan úton, amelyről nem tudjuk hová vezet? Az úton végig reménykedünk, hogy majd a végére érve oda jutunk, ahova elindultunk.

"Utunk legelején" egy táblázatban bemutattuk mi a különbség a kirándulás és a zarándoklat között, ha utunknak kirándulás a célja, akkor a megérkezésünk végén ne várjunk válaszra, hiszen a célunk nem a válasz keresése volt. Nem minden, fizikailag a helyszínre érkezni, mint ahogy az is sokszor kevés, ha valakivel csak „lélekben” vagyunk.

A zarándoklat - legyen az tényleges vagy virtuális - életünk szimbolikus útja.

Gyakoroljuk! Próbáljunk figyelni arra ami éppen ebben a pillanatban történik velünk, körülöttünk! Ne hagyjuk, hogy gondolataink valahol máshol, más úton járjanak.

Ezt az úton többször is elmondjuk!

14. Isten bárhol tud csodát tenni

A lelki zarándoklat felkészülésének következő lépcsőfokán következik 

Mária/Marika tanúságtétele és üzenete Évának
és mindazoknak, akiknek fizikailag
 már nagyobb utak megtételéről le kell mondaniuk:

"Amúgy én is csak Medjugorjeban voltam zarándoklaton. Azért írtam, hogy "csak" mert a nevezetesebb zarándokhelyek közül hazánkon kívül talán ez van a legközelebb. Amúgy lelkileg nagyon meghatározó, megerősítő élmény volt.

Leírom röviden, mert kitűnik belőle, hogy ami történt az akár itthon is megtörténhetett volna, mert Isten bárhol tud csodát tenni.

13. Három tapasztalat

A mai világban mindennek sikerülnie kell. Sikerülni kell minden vizsgának és legalább jelesre. Sikerülnie kell az érettséginek, és ha már egy „jó” jegy van benne, vagy netán „közepes”, összeomlik az egész család: „Mi lesz ebből a gyerekből? Nem veszik föl az egyetemre…” Hazudunk önmagunknak folyamatosan.

Miért ne lehetne Isten ajándéka az, ha nem sikerült valami?

12. A szeretet ezer arca

Nagyon erős tud lenni, amikor szívünkben feléled a vágy, hogy elinduljunk megkeresni Istent.
Azt az Istent, Aki Maga a Szeretet
De hol keressük?  Hiszen Isten mindenben megtalálható.
A másik emberben van akinek könnyebb megtalálni, mint saját magában, ezért is indulnak el közösen egy útra. De vigyázzunk, ahogy az elején említettük, hogy tegyünk különbséget kirándulás és zarándoklat között.

Mire vágyom, amikor nagyon szeretnék eljutni Assisibe, Rómába, Rotondóba?

11. Jobb, ha Ő vezet

Az Úr az igaz valóság. 

Általános jelenség: valami egészen más szalad ki a szánkon, mint amit akartunk, másképp történik, mint terveztük.
Nálunk nagyobb, tőlünk független erők befolyását érezzük ilyenkor meg. Isten az erők teremtője és irányítója. Aki vele jár, annál jó értelemben nyilvánul meg a hatásuk. Nem kell aggodalmaskodnia beszéde és holnapja felől   Isten akarata a helyes mérték. 

Ő jobban ismeri lelkünket, annak titkos rugóit,

10. Képzeletünk legeljen szent tárgyakon

"Képzelje el Isten jelenlétét,

Jézus életét,

a tabernákulum magányát,

Mária anyai ölét és kezét.

Rakd meg, tömd meg velük képzeletedet, emlékezetedet, és szórd ki mindazt, ami nem vonatkozik Istenre!..."

(Marcell atya)

9. Találkoztam Istennel...

Volt egyszer egy kisfiú, aki feltétlenül találkozni akart az Istennel. Tisztában volt azzal, hogy az Istenhez vezető út nagyon hosszú, ezért az összes fellelhető dobozos kólát és csokoládét bepakolta hátizsákjába, elindult. Addig futott, amíg egy parkhoz nem ért, ahol megpillantott egy öreg nénit.

A néni egy padon ült, és a galambokat nézte, akik táplálék után kutattak a földön. A kisfiú leült a néni mellé a padra.
Kinyitotta a hátizsákját, és már éppen ki akart venni egy dobozos kólát, amikor arra gondolt, hogy a néni biztosan nagyon éhes lehet. Ekkor fogott egy csokoládét, és odaadta a néninek. A néni hálásan elfogadta az édességet, és a fiúra mosolygott - csodálatos volt a mosolya.

8. Zarándoklat vagy kirándulás, ima, vagy imádság

Különbséget kell tegyünk  az ima és az imádság, a kiránduló és a zarándokló között:

Ima = imaforma, amit még meg kell töltenünk tartalommal

Imádság = a hit beszélgetése Istennel
(Erről a következő bejegyzéseinkben többet szólunk)

Az alábbi kis táblázat szemlélteti a kiránduló és a zarándokló közötti különbségeket: