29. Via purgativa, a bűntől tisztító szakasz

Az út nem pusztán a célba jutás eszköze, majdhogynem olyan fontos, mint magának a célnak az elérése. Ha zarándoklaton belüli időarányokat megnézzük, az útra szánt idő legalább 2/3-a a zarándoklatnak, míg a kegyhelyen eltöltött idő az összes időnek csak 1/3-át teszi ki.

„Az odaút, az előkészület a fontosabb, ennek során készül fel a lélek a szenttel való találkozásra. Ez a  Így egyúttal via sacra, szent út is, amely lehetővé teszi a lelki felkészülést az útmenti keresztekkel, szentek szobraival, kápolnákkal, útba eső települések templomaival, temetőkkel találkozás révén. Ezek híján a zarándokcsoportok maguk alakítják szentté útvonalukat, szobrok, keresztek, képek állításával...”

Belegondoló: 

Egy zarándokútra felkészüléshez elsősorban nem  útikönyvre van szükségünk.

15. Milyen konkrét kéréssel indulsz az útnak?

Hiszen az út, az cél is egyben.
De a vágy, a cél szinte mindig hamarabb megszületik a szívünkben, mint a hozzávezető út.
Utunk során,  legtöbbször nem is az útra, hanem a célra koncentrálunk. Ilyenkor nem a jelenben vagyunk, hanem a jövőben. Pedig az út az a most-ban található.

Hányszor indulunk el például olyan úton, amelyről nem tudjuk hová vezet? Az úton végig reménykedünk, hogy majd a végére érve oda jutunk, ahova elindultunk.

"Utunk legelején" egy táblázatban bemutattuk mi a különbség a kirándulás és a zarándoklat között, ha utunknak kirándulás a célja, akkor a megérkezésünk végén ne várjunk válaszra, hiszen a célunk nem a válasz keresése volt. Nem minden, fizikailag a helyszínre érkezni, mint ahogy az is sokszor kevés, ha valakivel csak „lélekben” vagyunk.

A zarándoklat - legyen az tényleges vagy virtuális - életünk szimbolikus útja.

Gyakoroljuk! Próbáljunk figyelni arra ami éppen ebben a pillanatban történik velünk, körülöttünk! Ne hagyjuk, hogy gondolataink valahol máshol, más úton járjanak.

Ezt az úton többször is elmondjuk!