31. Merjük észrevenni a csodákat

Assisiből - Szent Ferenc és Klára városától elköszönve - Rotondó felé tart utunk. Az első megállónk Lanciano - az Eucharisztikus csoda egyik helyszíne lesz.

Kicsit beszéljünk most a csodáról.
A keresztények szívesen használják a "csodás" "csodálatos" kifejezéseket,  csodálkozni bárki tud, mégsem tapasztalják meg sokan Isten jelenlétét. Úgy élünk, mintha Isten csak akkor volna jelen, amikor szólunk neki, hívjuk Őt imáinkban.

De mi a csoda? Ki a csoda? Mitől csoda a csoda?

Kicsoda az ember? kérdés már egy állítást is tartalmaz: ki-csoda az EMBER?


Mennyi csoda történik a tudtunkon kívül, vagy éppen a szemünk előtt, csak nem vesszük észre. Újra meg kell tanulnunk akár gyermeki módon - rácsodálkoznunk a Gondviselés csodáira.

Mert ha ez a jellemvonásunk megvan, akkor hajlamosak leszünk akár minden pillanatban hálát adni, ez pedig olyan adottság, amely által Isten folyamatos jelenléte megtapasztalható.

Belegondoló: átélted már a hit csodáját, amikor Jézus valamit átvett az életedben és betöltötte azt?

Imádkozzunk, hogy
legyen "csodára kész minden pillanatunk!" 

Ámen

11. Jobb, ha Ő vezet

Az Úr az igaz valóság. 

Általános jelenség: valami egészen más szalad ki a szánkon, mint amit akartunk, másképp történik, mint terveztük.
Nálunk nagyobb, tőlünk független erők befolyását érezzük ilyenkor meg. Isten az erők teremtője és irányítója. Aki vele jár, annál jó értelemben nyilvánul meg a hatásuk. Nem kell aggodalmaskodnia beszéde és holnapja felől   Isten akarata a helyes mérték. 

Ő jobban ismeri lelkünket, annak titkos rugóit,

9. Találkoztam Istennel...

Volt egyszer egy kisfiú, aki feltétlenül találkozni akart az Istennel. Tisztában volt azzal, hogy az Istenhez vezető út nagyon hosszú, ezért az összes fellelhető dobozos kólát és csokoládét bepakolta hátizsákjába, elindult. Addig futott, amíg egy parkhoz nem ért, ahol megpillantott egy öreg nénit.

A néni egy padon ült, és a galambokat nézte, akik táplálék után kutattak a földön. A kisfiú leült a néni mellé a padra.
Kinyitotta a hátizsákját, és már éppen ki akart venni egy dobozos kólát, amikor arra gondolt, hogy a néni biztosan nagyon éhes lehet. Ekkor fogott egy csokoládét, és odaadta a néninek. A néni hálásan elfogadta az édességet, és a fiúra mosolygott - csodálatos volt a mosolya.

3. Az úton lévő ember

"Vándor vagyok, hitem szerint zarándok, úton lévő ember. 
Valahonnan jövök és valahová tartok. 
Isten szeretetéből fakad életem, és benne találom meg célomat. 
A zarándoklás életforma, amelyet minden napomban megélhetek.
Az otthon teendőiben, és amikor őseim nyomában egy szent helyre zarándokolok.